Picivel korábban kellett volna ezt az élménybeszámolómat megosztanom Önökkel/Veletek,de bizonyos "dolgok" miatt nem tudtam folytatni a bejegyzéseimet,többek között ezt se... Most ezt sikerül pótolnom,és biztos nagyon várták már... Hogy mi történt aznap??
Erről olvashat a Kedves Olvasóközönségem...
Már nagyon vártuk ezt az utazást is,mint a többit,de "valami" nem akarta hogy odaérjünk... A 6-os viszonylaton egy kocsiszíni menet miatt,egy másik villamos ami "menetrend szerint" sorba jött utána,még legalább 30 percet állt a Móriczon,és épphogy odaértünk a 11-es vágányhoz,ott az órámra pillantottam,ami 5 percet mutatott az indulásig... Mivel anyum kicsit lassan megy (Sajnos ez a korával,és egyéb tényezőkkel jár...),ezért mondtam,hogy szálljunk fel valahol a "szerelvényünk végén" az egyik vagonba,majd a vonaton elkezdtünk a lefoglalt helyünk felé indulni,pár lépés után "belefutottunk" két dumapartyban elmerült utunkat álló utastársakba,akiknek mondtuk,hogy elnézést,de tovább szeretnénk menni... Beszólást kaptunk: -Miért nem a peronon megyünk,ott több a hely! (Még neki állt feljebb...) Kultúráltan válaszoltam: -Köszi,nem akarunk a vonat után futni... Épphogy leültünk,már indultunk is a szépséges ausztriai táj felé,ami 327 KM távolságban van... (Ott a hegy lábánál az alsó állomás után kimentem a kocsi előterébe,hogy fotón/videón hazavigyem azt a sok szépséget... Köszönöm annak az úrnak,akit megkértem,mert az ablakban állt,hogy "átadta a helyét"... Hazaúton másnak hagytam a lehetőséget...) Vonatunk végre felért Semmering nagyon kicsi állomására (Úgy KB 800 m tengerszint feletti magasságra...),ami a helyi igényekhez van igazítva,a Railjet is befér a maga szerelvényével (7 vagon plussz egy ÖBB-s Taurus.),az elővárosi járatokkal együtt,de egy turistavonat,ami emlékeim szerint 16/18 kocsiból áll már jócskán nehéz,és a technika ördöge is belebújt a hangosítás rendszerébe,így ki merre látott,úgy és ahogy tudott szállt le... Érkezésünk után három-négy perc múlva megszólaltak a légiriadó szirénái,amitől mindenki megriadt,és az ég felé nézegettek körbe,hol jönnek az ellenséges gépek... (Mi pedig őket...) Ezzel kapcsolatban van már tapasztalatunk,így nem foglalkoztunk vele... (Hogy mi ez még mi sem tudjuk,de 11:00-kor megszólaltatják őket,mint nálunk idehaza a nándorfehérvári győzelem emlékére a harangokat délben...) Először mi is a sínek közt,majd mellett caplattunk,mert kerestük hol juthatnánk vissza a "rövid peronra",közben egy Railjet vezér nyomott egy finomabb kürtöt: Vigyázz mert jövök,de rendes volt figyelt ránk,mire mellénk ért lelassított... Nagynehezen én elértem a "magasperon végét",anyut próbáltam felsegíteni,ezt látva jött egy anya a fiával,és velük már sikerült neki is a peronra vergődni,amiért hálásak voltunk nekik... (Köszönjük a segítséget mégegyszer!) :) Így jól lemaradtunk a csoportunktól,ezért az állomáson lévő dirndli ruhába öltözött Hölgyek hívtak Taxit nekünk (Ez a helyi népviselet Ausztriában...),miután megbeszéltük mennyi a tarifa a városkáig... Hamarosan jött is,és odaértünk... (Megbeszéltük,mikor-hol találkozunk,és visz vissza a "vasútállomásra"...) A környéken csupa Zauberberg cég ilyen-olyan épületei találhatók,ahol megszállhatunk pihenni,"libegővel felmenni magasabbra",enni fagylaltot,pizzát,meg sokféle finomságot is,de azért a hely "tájképe" sem mondható gyérnek... "Belefutottunk" egy Billába,ahol újabb lehetőség nyílt "nagyobb" bevásárlásra... (Különleges csokik,valami pékárú,egy tényleg tehenet látott tejet...) Amikor ezzel megvoltunk kiültünk a buszmegállóba,majd jó tíz perccel előbb megállt mellettünk a már ismerős kocsi,hogy visszataxizzon minket a vasútállomásra... Még elég sok idő volt a vonat indulásáig,de várakozás közben is láthat a vasútra fogékony "látogató/fanatikus rajongó",mert pár érdekességként említhető meg hogy a semmeringi hegytető legtetejére két/három ÖBB-s mozdonnyal "húzzák" át a hegy "másik oldalára" a tehervonatokat az 1000 m-t megközelítő magasságra... (De ezek a tehervonatok ahogy átrobognak a világörökség részét képező vágányokon,hát elég nagy károk keletkeznek benne szerintem...) Carl von Ghega-t keresték meg a Semmeringbahn munkálatainak megkezdésével,aki igen sok tapasztalatott igyekezett beszerezni ezzel kapcsolatban,amit 1848-ban kezdtek el megépíteni,majd 1854-ben fejeztek be... A semmeringi vasút teljes hossza 41 KM,míg felkúszik a vonat 460 m tengerszint feletti szintkülönbséget győz le elég nehéz terepviszonyok között,útközben gyönyörködhetünk az impozáns panorámában.... Semmeringbahn-on 14 alagúton,16 viadukton,100 kőhídon,11 vashídon halad át,leghosszabb alagútja 1431 méteres... Később ezt a vasútvonalat is villamosították... (Rengeteg gyógy,és wellness szálloda található itt például: Panhans,Westbahn...) Semmeringre ráragasztották a Varázshegy becenevet,ahol találhatunk kilátókat,ahonnan a bécsi medencét is belátni... Egy hatalmas "gyorsforgalmi" útra kapaszkodhatnak fel azok akik négykerekűvel érkeznek,és igen érdekes útvonalakon mehetünk... Egy kedves ismerősömtől fülest kaptam: Semmering vasútállomásán helyi vasúttörténeti kiállítás látható a kezdetektől-napjainkig,ami bemutatja archív fotógráfiákon keresztül (Régen így hívták a papírra előhívott fekete-fehér fotókat...),régi valamelyik múlt századbeli vasutas egyenruha,egy vitrinben érdekes vasútmodell kiállítást láthatunk,és egy miniatűr terepasztal részlet,amelyen egy gyönyörű viadukt lekicsinyített mása látható,amin érdekes megoldás található: körpályán két szerelvény állandóan mindkét irányban felbukkan,ezután visszamentem anyumhoz kiülni a jólevegőre,ami az asztmámnak nagyon jót tett,még egy kis ideig élvezhettük a csendet,majd a Gyermekvasutasok kezdtek zenélni... Sajnos egy idő után a dobolástól elkezdett lüktetni,és megfájdulni a fejem,a fúvósoktól ráadásul majdnem meg is süketültünk... (Semmi bajom az ilyen dobolós,rézfúvósokkal,szeretem is hallgatni a művészi zenészeket,Ők legalább érzéssel csinálják,odafigyelnek arra hogy szép legyen,a Gyermekvasutasoknak van mit még gyakorolni,mert eddig kétszer volt részem profi előadásban részesülnöm: 2010 októberében a Traxx 480 001-es bemutatóján,2014 októberében egy speciális különvonat utasainak köszöntésénél,illetve indulásánál... Utóbbiak tetszettek: Köszönöm Uraim! Szép volt! Ezeket sikerült videóra rögzítenem a fényképezőgépemmel,ami megmarad emlékként...) Nem sokkal később a Rail Cargo Hungary (Rövidítve: RCH.) Taurusa begördítette a szerelvényt,én a súlyos szatyrok miatt,anyum pedig fájós lába miatt fáradtan nehezen másztunk vissza a helyünkre,ahol pár perc után már a finom teámat kortyolhattam,utána pedig a vacsorára rendelt bécsi szeletünket hozták... (Szerencsére hamar megkaptam a fejadagomat,mert egy cukorbetegnek időpontokra van beosztva mikor egyen...Ha jelezzük a "velünk" foglalkozó személyzet tagjával akkor persze elég hamar teljesítik a kérésünket...) Közben megkezdődött az Orfeum kocsiban a Totó sorsolása,amit a vonat "vágtatása",és a hangosítás "meghibásodásának" köszönhetően,hol lehetett hallani,hol nem,de szerencsére a lényeget hallottuk: Én egy ajándékcsomagot nyertem,anyum pedig valamilyen finom tortát... Mindketten örültünk a szuper ajándékoknak... Bár nem tudom,hogy ki állította össze az "ajándékaimat",köszönöm szépen,és megjegyzem: Nagyon jó izlése van! (Miután megtudtuk ezeket a jó híreket eufórikus hangulatban tértünk haza...) Eddig is jól éreztük magunkat,de a "mostani" házigazdánknak is hálásak vagyunk az út alatt szerzett kellemes élményekért,a vonat személyzetének a segítségéért,illetve kiszolgálásáért...
Most pedig nem is szaporítanám tovább a szót,a rejtélyes ajándékomról készült fotót,és a már megszokott kisfilmem fogom most publikálni,amihez jó szórakozást kívánok... :)
