Pont az indulás előtti este náthásodtam be,így kicsit kérdéses volt,hogy bírok-e holnap utazni Linzbe,de szerencsére fél háromkor kiderült,bírom a strapát,viszont egy szemernyit se tudtam aludni az éjszaka... Majd a vonatunkon is rengeteg utastárs szintén ugyanabban a csónakban evezett mint mi... Hogy mit láttunk most?! Erről tudhatsz meg többet...

Vonatunk kicsit új összeállításban közlekedett,viszont a "mozdonyunk" a már jól megszokott ÖBB-s Taurus volt,ami Ausztriában nekünk szokatlan tempóban húzott uticélunk felé,közben nagy meglepetés ért (Bécs környékén.) Wien Meidling vasútállomáson,mert ugyan látható helyen félreállított ÖBB 1014-es sorozat mozdonyai pihentek,alias Sissy-k! (Talán 1994-ben találkoztam először velük a Keleti Pu-n,ahol gyönyörű fotókat sikerült készíttetnem édesanyámmal (Még elég gyári állapotban.),ezt elmeséltem jóságos középső unokatesómnak,majd "ezeket is eltolta a háztól",mivel elég irigy volt mindenre... (Most már tudom,nagy kár volt!) De most részben pótolhattam ezeket,így kicsit kárpótlást kaptam az élettől... Innen "nagyvasúti hullámvasút következett",míg leértünk Linzbe,ahol kissé borult időjárás fogadott... Sok érdekesség mondható el a városi uticélunkról Pöstlingberg hegyről ami 537m magas,a tetejére 1898-ban kiépített Pöstlingbergbahn,ami Európa legmeredekebb fogaskerék nélküli villamosvonala,de azért a kanyarokban némi segédüzemként szolgál egy harmadik sín... (Két végállomása: Pöstlingberg hegy-Hauptplatz,Linz főtere... 50-es viszonylat.) Továbbá a hegytetőn található a Búcsújáró templom,amit 1738-1748-ig építettek,majd 1964-ben Bazilika titulust,és műemléki védelmet kapott,így a mai napig lehet látogatni (Ezt mi beiktattuk a "városnézésünkbe"...),és gyönyörű kilátás nyílik az Alpok hegyeire az ide kialakított "erkélyeken" keresztül... Innen nem messze,egy hajdani bástyatoronyban van a Märchengrotte nevű barlangvasút,amiben egy Sárkány kinézetű kisvonattal utazhatnak rajta az érdeklődők,a mesealakok által bemutatott világba... Természetesen időnk mint a tenger a vonat hazaindulásáig,ezért szét akartunk nézni Linzbe,de sajnos délután háromkor olyan felhőszakadás zúdult a nyakunkba,így kénytelenek voltunk visszaszállni a következő 3-as villamosra,ami a pályaudvarhoz vitt vissza minket,itt tudtunk csak valami vásárfiát beszerezni,és az egyik helyen egy helyes takaros hölgyemény szolgált ki a péksüteményesnél,"komunikáltunk" kézzel,"lábbal",de csak megértettük egymást,majd nagy meglepetés ért,mert elhangzott egy szívesen! (Hoppá!) O_O Én pedig egy Goodbye Dear-ral köszöntem el tőle... (Mindmáig örzöm emlékét,és mosolyt csal az arcomra,ha rá gondolok...) Lassacskán felkerült a vonatunk végére a kötelező zártárcsa,majd jött egy osztrák vasutas,akinek integettem,és mondtam neki hogy csüssz! Mosolygott,és válaszként egy szerbuszt kaptam,majd tényleg elindult vonatunk Budapestre...
Erről az utazásról is állítottam össze némi élménybeszámolót,amit most megtekinthetnek Kedves Olvasóim...